Lilla második babavárásánál is engem tisztelt meg bizalmával, hogy ennek a pocakos időszaknak a végéhez közeledve, megörökítsem őket immár hármasban. Fantasztikus látni, hogy a nemrég még pocakban fotózott babák, szaladgálva, kacagva magyaráznak és nem is sejtik, hogy hamarosan milyen csoda történik a családjukban, hiszen nagy testvér lesz belőlük.
Bori, fiatal és nagyon laza anyuka. Bevallom, irigykedve figyelem, hogy milyen nyugodtsággal és empátiával képes a legnagyobb káoszon is úrrá lenni, azt hiszem erre születni kell. A két fiú persze maga a harmónia. A fotók elsősorban meglepetésként készültek, de reméljük nem bukunk le mielőtt a fa alá kerülnének! :)
Anett minden évben ragaszkodik hozzá, hogy készüljön a családról fotósorozat, ezzel is dokumentálva milyen gyorsan nőnek a srácok. Idén rám esett a választása, hogy megörökítsem őket igazi őszi képekbe foglalva. Hálás vagyok a bizalomért és örülök, hogy részese lehettem egy kis időre annak, hogy milyen az élet három életrevaló fiúval! <3
Szeretem, mikor ajándék lehetek és velem próbálhatja ki valaki először életében, hogy ő van a középpontban és minden azért történik, hogy szép élményekkel gazdagodjon! :) Anettának is meglepetés voltam...
Fiatal, bájos, makulátlan bőrű szépség. Minden pillanata élmény volt számomra. Köszönöm Tündi!
Ici-pici hercegnő, pár napos korában. Édes, puha, babaillat... nem lehet betelni vele!
Karácsony előtti de nem kifejezetten karácsonyi családi fotózás képeit hoztam ma. Szeretem a karácsony hangulatát, az illatokat, a gyertyák pislákoló lángját és a várakozás semmivel nem helyettesíthető érzését. Ennek ellenére úgy érzem a karácsonyi fotók mindössze egy rövid időszaknak szólnak és az év nagyobb részében a kandalló párkányán vagy a falról lelógó képkeretekben nem a hópelyhes hangulatot szeretném konzerválni, hanem a családi meghittségnek kívánok teret engedni.
Zalánról születésnapja alkalmából készítettem fotósorozatot. Szeretem a kültéri fotózást, szerintem a legszebb hátteret a természet nyújtja számunkra! Zalánnal könnyű dolgom volt, kipihenten és mosolygósan érkezett a fotózásra, így szinte mindent meg tudtunk valósítani, amit elterveztünk.
Juli anyukájáról kislánya születése előtti hetekben készítettem kismama fotósorozatot, http://mosolyorszagfoto.blog.hu/2017/07/04/kislanyra_varva és már akkor megbeszéltük, hogy amint lehet sort kerítünk a születendő baba fotózására. A pici lány alig volt egy hetes, amikor otthonukban felkerestem őket és lefényképezhettem Ágota és párja első babáját, a csodásan szép és nyugodt Julit. Mindig kiemelem, hogy mekkora megtiszteltetés az számomra, hogy a szülők legféltettebb kincsük életének ilyen korai szakaszában közel engednek magukhoz és egyidejűleg beengednek a családi terükbe. <3
Lillát kislánya születése előtt nem sokkal fotóztam. Minden mozdulatából sugárzott boldogsága és elégedettsége. Szerintem ez az igazi áldott állapot...
Ágotát és párját kislányuk születése előtt nem sokkal fotóztam. Izgalommal teli várakozásuk különös bájt kölcsönzött az amúgy is nagyon csinos kismamának.
Livi fotózására születésnapja alkalmából kerítettünk sort a Duna-parton. Tüneményes baba volt végig, nem zavarta a szél, ami a homokot szőnyegszerűen borította ránk öt percenként. Nem zavarta, hogy folyamatosan a nevét skandáltuk anyukájával, bízva abban, hogy ránk emeli a tekintetét, sőt az sem billentette ki egyensúlyából, hogy a születésnapi lufijai sorra pukkadtak ki mellette.
Nem tudom, hogy könnyű vagy nehéz helyzetben van az ember olyankor, amikor élete egyik meghatározó emberét (barátnőjét!) fotózza. Könnyű, mert önmagunk lehetünk, ismerjük a másik rezdülését, ezért pontosan tudjuk mi az, ami jól áll neki és mi az, ami nem. Gond nélkül próbálkozhatunk különböző beállításokkal és nem baj, ha utána az összes újító gondolat a kukában köt ki. Ugyanakkor nehéz, hiszen ilyenkor a legjobbnál is jobbat szeretnénk csinálni és a legkritikusabb embereknek, hiszen ki más ha nem a barátaink mondják meg ha valami köszönő viszonyban sincs az eredeti elképzeléssel.
Szilviről üzleti képeket készítettem, azt mondta jók lettek ;)
Idei első tavaszi munkáim egyike Lili és Panni, valamint szüleik fotózása volt. Jó pár éve ismerem a lányokat és anyukájukat, de ez volt az első alkalom, hogy fotóztam a családot. Bevallom tele voltam izgalommal, az ember mindig a legjobbat szeretné kihozni magából, de ha ismerősök állnak a gépe előtt még inkább munkál a bizonyítási vágy és az a már-már adrenalin növelő érzés, hogy semmiképpen ne okozzak csalódást és valóban azt kapják, amire vágytak vagy annál egy kicsivel még többet... Nagy öröm volt ez a délelőtt számomra és köszönöm a lehetőséget Reni, Attila, Lili és Panni!
Ármint anyukája pocakjában már megörökítettem http://mosolyorszagfoto.blog.hu/2015/09/14/adri_692, majd újszülött és egy éves fotók is készültek róla. Idén tavasszal anyák napi meglepetésnek szánt képek készültek a nagymamák részére, ezért csak pár képek mutatok, hogy valóban legyen meglepetés az érintetteknek!
Adrival a főiskola első napján ismerkedtünk meg, máig előttem van az a kép, ahogyan a folyosón téblábolunk és végül beszédbe elegyedünk egymással. Aznap kezdődött a mi barátságunk... Ezzel a bejegyzéssel hónapok óta adós vagyok, oly annyira, hogy Adri kisfia Ármin már 7 hetes csodálatos babuci! A fotók nyár elején a Duna-parton készültek, embertelen meleg és megszámlálhatatlanul sok szúnyog volt. :) Adri hősiesen viselte vadabbnál vadabb ötleteimet és akkor sem rebbent a szeme sem, amikor besétáltunk a Dunába csak arra nem számítottunk, hogy bokáig süllyedünk majd az iszapba, ahonnan nem volt könnyű újra a partra kecmeregnünk! :D
Editet és nagyobbik fiát Viktort sok-sok évvel ezelőtt ismertem meg, mindketten első gyerekes anyukaként lelkesen hordtuk gyerkőceinket babaúszásra és eközben tapasztalatot és eszmét cseréltünk a picurokkal kapcsolatos élményeinkről. Az évek teltek, néha összefutottunk itt-ott majd nyár elején csöngött a telefonom és Edit volt a vonal végén, megkérdezte készítenék e a családjáról fotókat, mert az eddigi munkáim nagyon tetszettek neki. Rendkívül jól estek az elismerő szavak és természetesen boldogan vállaltam a fotózást. Az ember mindig izgul egy kicsit vajon a megrendelő mennyire lesz elégedett a képekkel, ebben az esetben ez fokozódott, nehogy utólag csalódást okozzak nekik, ám a visszajelzésük alapján sok mosolyt csaltam az arcukra és igazán nehéz volt választaniuk az elkészült képek közül, ami óriási megtiszteltetés számomra. Köszönöm, hogy engem választottatok! 
Boldizsárral már találkozhattatok a blogon, sőt anyukájáról is készítettem képeket, mikor még a kicsi fiú a pocakjában lakott. Az idő Boldiéknál is szalad és a nemrég még picur baba 1 éves lett. Isten éltessen Boldizsár! <3
Idén szép hosszú ősszel örvendeztetett meg minket az időjárás, ezt a fotózásoknál ki is használtam. Csilláról és családjáról november elején a Duna-parton készítettem a képeket.
Ígéretek ide vagy oda, hát nem lettem aktívabb blogolás terén. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy nem ígérek semmit azt biztosan sikerül is betartani :)
Petrust még nyár elején fotóztam anyukájával együtt. Fülég érő mosollyal várt és ez megmaradt a fotózás végéig. Nagyon formás, szép kislány óriási szemekkel, öröm volt őt fotózni.
Az elmúlt időszakban sajnos sem időm, sem energiám nem volt a blog frissítésére annak ellenére, hogy rengeteget fotóztam így lenne mit megosztanom. Ezért eldöntöttem, hogy belevágok a közepébe, mert ha nem szedem össze magam bezárhatom a blogot! Ennek örömére egy édes kicsi fiúval folytatom a blogolást.
Boldizsár áprilisban született, amikor a fotók készültek 3 hónapos volt. Gyerek koromban Peti babám pont így nézett ki ezért, amíg nem lett saját gyerekem, a lelki szemeim előtt mindig egy ilyen gyúrható, bátran megfogható, édes baba képe jelent meg ha pici babára gondoltam. A fotózást nagyszerűen tűrő gyerkőc a legvadabb ötleteinken sem háborgott, sőt egyszer csak fogta magát és elaludt a kattogtatások közepette. :)
Noel baba már két hete a világon van, mikor édesanyja képei felkerülnek a blogra. Hiába, rémesen el vagyok maradva a feltöltésekkel és nem is ígérek gyors változást ebben, mert párszor már megtettem és semmi sem változott! :)
Melinda és Olivér első babájukat várták és ezt szerettük volna megörökíteni számukra. Olivért, a férjet, mióta az eszemet tudom ismerem és szeretem. Többek között emiatt is nagyon hálás vagyok, hogy megkértek a képek elkészítésére. Ezáltal kicsit én is részese lettem ennek a boldog várakozásnak egy számukra még teljesen ismeretlen de annál csodálatosabb időszak küszöbének átlépése előtt. Melinda törékeny nőből egy törékeny ám annál sugárzóbb kismamává vált, aki a lehető legtermészetesebben élte meg a babavárást. Semmi manír vagy túlbuzgóság, mintha nem is először csinálta volna, nagyon felnézek rá!
Niki babája Merse már rég anyukája kezéből szemléli a világot, mikor én még csak a pocakfotókat osztom meg veletek. :)
Világ életemben szerettem emberekkel foglalkozni és emberek között lenni, szerencsére eddig minden munkahelyemen közvetve vagy közvetlenül alkalmam volt ezt tenni, de mi tagadás a fotózásban találtam meg száz százalékig azt, amire mostanában minden önmegvalósítást vállaló ember vágyik, azaz a munkám a hobbim, a hobbim a munkám. Tudom, rettentően elcsépelt szlogen, de IGAZ, csupa nagybetűvel! Nikiék fotózása egy ilyen eklatáns példa az előbb említettekre. Mióta fotózom úgy érzem a kezdeti stressz egyre jobban csökken bennem. Már rutint is gyűjtöttem és úgy érzem a közös hangot is hamar megtalálom a megrendelővel, talán ez volt az, amitől legkevésbé féltem. :) Ennek ellenére nagyon örülök, amikor olyan családba csöppenek, ahol nyíltak és jó kedélyűek annak tagjai. Niki és Andris fotózása felért egy kisebb komikai előadással a szó legszerethetőbb értelmében! Két ilyen felhőtlen és vidám emberrel rég találkoztam! Bátran állíthatom kicsi Merse nagyon jó helyre érkezett, mosolyban és derűben nem lesz hiány!
