Niki babája Merse már rég anyukája kezéből szemléli a világot, mikor én még csak a pocakfotókat osztom meg veletek. :)

Világ életemben szerettem emberekkel foglalkozni és emberek között lenni, szerencsére eddig minden munkahelyemen közvetve vagy közvetlenül alkalmam volt ezt tenni, de mi tagadás a fotózásban találtam meg száz százalékig azt, amire mostanában minden önmegvalósítást vállaló ember vágyik, azaz a munkám a hobbim, a hobbim a munkám. Tudom, rettentően elcsépelt szlogen, de IGAZ, csupa nagybetűvel!  Nikiék fotózása egy ilyen eklatáns példa az előbb említettekre. Mióta fotózom úgy érzem a kezdeti stressz egyre jobban csökken bennem. Már rutint is gyűjtöttem és úgy érzem a közös hangot is hamar megtalálom a megrendelővel, talán ez volt az, amitől legkevésbé féltem. :) Ennek ellenére nagyon örülök, amikor olyan családba csöppenek, ahol nyíltak és jó kedélyűek annak tagjai. Niki és Andris fotózása felért egy kisebb komikai előadással a szó legszerethetőbb értelmében! Két ilyen felhőtlen és vidám emberrel rég találkoztam! Bátran állíthatom kicsi Merse nagyon jó helyre érkezett, mosolyban és derűben nem lesz hiány!